Aligha akad még egy életrajzíró, aki hasonló gondossággal tükrözné a 20. század nagy feszültségeit, robbanásszerű átalakulásait.
Franz Fühmann 1922.január 15-én az Iser melletti Rochlitz-ban (azaz mai nevén Rokytnice nad Jizerouban), gyógyszerész családban született. 1932-ben fölvették a Bécshez közeli Kalksburgban működő jezsuita konviktusba. Iskolai tanulmányainak stációi: Reichenberg (Liberec), Hohenelbe (Vrchlabí). 1936-ban tagja lett a szudétafasiszta német tornaegyletnek.
1938-ban önként belépett a karhatalmi lovasezredbe (Reiter-SA), 1939-ben
pedig a Wehrmacht-ba, ahova 1941-ben, érettségi után léptették tovább,
vagyis hadifogságba esett. Ennek során eljutott a Moszkvához közeli,
noginszki központi antfasiszta tanfolyamra. Fühmann itt intenzív
marxista képzésbe fogott. Hasonló iskolák működtek Rjazan-ban és
Ogréban, ahol Fühmann még négy évet töltött.
1949-ben Fühmann úgy döntött, hogy az ekkor alakult NDK-ba települ; édesanyja és nővére addigra már oda vetődtek. 1958-ig itt kezdetben az
NDPD funkcionáriusaként, majd szabadfoglalkozású íróként, műfordítóként,
főleg cseh és magyar verseket bemutatva tevékenykedett. Kiapadó saját
költészete helyébe hasonló eredetű közép-európai étékeket fedezett fel.
Ilyen jellegű felfedezése a mese műfaja ("Die Richtung der Märchen",
1962).
Az ötvenes években kelt írásai - pl. "Die Nelke Nikos" vagy "Die Fahrt
nach Stalingrad" - a szocialista megújulás igényét tükrözik. Élete
minden szakaszában Fühmann gyermekeknek és velük párbeszédet folytatva
alkotott:"Vom Moritz, der kein Schmutzkind mehr sein wollte", 1959;
másik újító kötete "Die Suche nach dem wunderbunten Vögelchen,1960.
Későbbi köteteiben a vétlen-vétkes fiatalok náci bűnbeesésének történetei kerülnek előtérbe: "Das Judenauto", 1962, vagy"König Ödipus", 1966). A hetvenes évek szövegeiben főleg a mitosz, a képzelet, az álom, a nyelvi bravúr felé fordulFühmann: ("Die dampfenden Hälse der Pferde im Turm von Babel", 1978). Fühmann letművének jelentős részét az esszé foglalja el, pl. "Das mythische Element in der Literatur" 1975, vagy pedig: "Fräulein Veronika Paulmann aus der Pirnaer Vorstadt oder Etwas über das Schauerliche bei E.T.A.Hoffmann", 1979).
A Fühmann-i életműben bekövetkezett igazi váltást magyar tárgyú, Budapesten keletkezett alkotás (22 Tage oder Die Hälfte des Lebens,1973) jellemzi; ő maga írja, hogy ezzel a művével lépett be azirodalomba. Sajátos műfaja az elbeszélés elbeszélése, gyermekkönyviadaptációja. Ilyen például (Nibelungenlied, 1971) , vagy pedig (Prométeusz, 1974, és Titanenschlacht, 1974).Rémálomszerű negativ utópiákat dolgozott fel például a Saiäns-Fiktschen (1981) című
novelláskötetben.
Fühmann további alkotásai közül kiemelendő: Georg Trakl költészetének költői feldolgozása. Nyugat-német kiadónál jelent meg az egyik: (Vor Feuerschlünden, 1982,ugyanabban az évben, keleten, a másik (ennek címe: Der Sturz des Engels).A költő szinte mániákusan kísérletezik és küzd azért, hogy negszabaduljon a doktrínáktól.
Magatartásával példát mutatott a szocialista eszmével vívott megvesztegethetetlenségében, 1984. július 8-ig ekövetkezet haláláig következetesen odaált a kritikus fiatalok mellé (Uwe Kolbe, Wolfgang Hilbig). Körükben instanciának minősült.